Tőzsdei modellezős projekt - kezdetleges árfolyam- és kockázat modellek kialakítása

A Tőzsdei befektetések olvasgatása mellett pont most néztem meg gondolatébresztő programozással - konkrétan BDD-vel - kapcsolatos videót (10 years of Doing Behaviour-Driven Development All Wrong by Liz Keogh). Ebben a linkelt résznél van egy szép ábra, ami azt mondja, hogy egy programozási projektnél a fő befektetője a projektnek (primary stakeholder) általában úgy fektet be, hogy van neki egy nagy álma (vision). Ha jóféle befektetésről van szó, akkor ez az álom nagyjából kimerül valami olyan dologban, ami pénzt hoz (makes money), megtakarít (saves money) vagy megvédi a pénzt (protects money). Maga az előadás egyébként nem valami izgalmas, de ez a része kicsit továbbgondolva jó kiindulási alap egy tőzsdei modell felállításához, mint az a későbbiekből ki is fog derülni.


Aki olvasta a Kiyosaki könyveket, vagy legalább azoknak egy részét, az tudja, hogy azokban hasonló dolgok vannak lefektetve. Kiyosaki szerint az a jó befektetés, aminél ahogy telik az idő, úgy kell egyre kevesebb energiát beletenni ahhoz, hogy pénzt termeljen, illetve szerinte egy 5 éves megtérülés, tehát 20%-os hozam mondható jónak. A mai Magyarországon ez egy olyan érték, amitől kikerekedik az ember szeme, mert mondjuk 2% körüli az alapkamat, ha jól tudom. Tőzsdén ha ért hozzá az ember, akkor össze tudja hozni ezt a 20%-ot vagy többet is.
Kecskeméti szerint is csak akkor érdemes belevágni a tőzsdézésbe, ha nagyra törünk, mivel a banki hozamhoz képest megnövekedett rizikóval jár, azt hiszem talán 10%-ot írt megfelelő hozamnak, vagy a banki kamat dupláját, a gyakorlat szempontjából szinte lényegtelen.

Ezek így együtt mind fontos információk, amikből már el lehet kezdeni összerakni valamit. Meg lehet nézni pl való életbeli projekteket.

  • A makes money pl ha veszek egy lakást és kiadom. Ha 10-20%-ot hoz évente, akkor jó befektetés, ha ennél kevesebbet, akkor nem éri meg, mert mire megtérül, addigra megint költhetünk rá egy csomót az amortizáció miatt, illetve, ami talán fontosabb, hogy addig benne ül a pénzünk, és nem tudjuk jobb fajta befeketetésekbe betenni, hacsak nem eladjuk a lakást. Kiyosaki szerint nagyon fontos, hogy legyen tőkénk, amihez tudunk nyúlni. Ezt ha lehet minden áron védjük meg, mert ha elveszik, akkor évekbe kerülhet, míg a nulláról újra felépítjük. Ugye itt arról van szó, hogy mondjuk 100%-os kamattal számolva ezer forintról indulva: 1000*2^10 = 1024000, tehát körülbelül 10 év alatt lehet egy egy év alatt megtérülő befektetésnél egy ezresből egy milliót csinálni. Ha elveszik ez a milliós alaptőke, akkor 10 év munkája landol a kukában, és kezdhetjük újra felépíteni az egészet. Ezért ha hosszú távon fektetünk be, akkor akár még hitelt is érdemes felvenni feltéve ha a hitel törlesztőrészlete kisebb, mint amit a befektetés hoz. Így nincs tőkeveszteségünk, nem kell megtérüléssel sem számolnunk, mert már alapból pénzt hoz a befektetés. Ami Kiyosaki szerint még jobb, ha ráterheljük másra a hitelünket, és így még több pénzt hoz a befektetésünk. Pl veszünk egy ingatlant hitelre, és az egyik felét eladjuk olyan részletre, ami magasabb, mint a hitel törlesztője. Nyilván ő ingatlanban gondolkodott, és ezek után úgy néz ki, hogy jó is volt benne.
  • A másik nagy kategória Liz Keogh prezentációja szerint a saves money, ami meg elég mindennapos, igyekszünk spórolni pl a rezsin az ételen, és így tovább. Ezt befektetés szerűen is lehet csinálni, pl veszünk energia takarékos mosógépet, ami csökkenti a villanyszámlát, így a villanyszámla különbözeten visszajön az ára, és megtérül egy idő után. Ugyanígy napelem, hőszigetelés, stb... nem ragozom.
  • A harmadik kategória a protects money, ami talán abban merül ki, hogy kis hozamú, de alacsony kockázatú befektetéseket, pl aranyat vásárolunk csak azért, mert az értékálló. Így egy válságot át tudunk vészelni úgy, hogy nem veszik el a tőkénk, amit már említettem, hogy nagyon fontos. Nyilván a bank is egy hasonló kategória, csak ott egy fokkal nagyobb a kockázata a bedőlésnek, ha globális válságban vagyunk.

Sorra vettem néhány saját vision-t, amikből hosszú távon projektet szeretnék csinálni, és feltűnt, hogy általában az ilyen gazdasági könyvek nem számolnak egy nagyon fontos tényezővel, nevezetsen a ráfordított idővel. Kiyosaki sem számol vele, csak azt mondja, hogy az elején lehet magas, amíg felépünk egy céget vagy befektetést, de később redukálódjon a nullára, mondjuk adjuk át a cég vezetését egy ügyvezető igazgatónak. A valóságban szerintem ennél árnyaltabb a kép.
  • Mondjuk egy szoftveres projektnél a karbantartás általában töredék időbe kerül, mint a projekt lefejlesztése. Így az elején jó sok munkaóra rámegy egy alacsony órabérrel, utána viszont egy magasabb órabérrel tudjunk karbantartani. Ezt sokan meglovagolják akár még úgy is, hogy olcsón fejlesztik le az oldalt, aztán szerződésben rögzítik ezt a részt. Akár még ez sem annyira fontos, mert az ember csak akkor keres meg konkurrens céget a karbantartással, ha nagyon kiábrándult, vagy nagyon magas összeget mondunk.
  • Saját szoftveres projektnél ugyanígy számolhatunk órabérrel, csak magunknak. Ha egy projekt mondjuk reklámokból nem hoz annyit, mint amennyit ráfordított idő - felszorozva az órabérünkkel - elvisz, akkor nem éri meg foglalkozni vele. Ez azért érdekes, mert ilyen saját projekteknél mindenki más órabérrel kalkulál. Ha izgalmas a projekt, akkor számolhatok az általa szerzett tudás értékével, ami kompenzálja a magas órabért. Ha monoton a projekt, akkor azt mondjuk, hogy egy millióért sem csinálnánk meg, és így tovább. Ezen kívül még az is előfordulhat, hogy a ráfordított idő többe kerül, mint amit a projektből ki lehet hozni. Pl foglalkoznak sokan olyannal, hogy bontatlan diót vesznek, kibontják, aztán eladják. A különbözet a haszon. Ha mondjuk egy alap mérnöki fizetéssel, pl nettó ezres órabérrel számolok, 800ft-ért veszik a diót, 1800ft-ért adják el nagykereskedőnek és óránként egy kilót bontanak, akkor nullszaldós a dolog. Tehát a saját órabéren kívül nem termelt hasznot a projekt, nem jó befektetés. Szóval egy befektetésnél mindenképp érdemes levonni valamilyen órabérben azt az időt, amibe az utánajárás kerül. Ha valaki nincs képben azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér az ideje, akkor ezt alul vagy túlbecsülheti.
  • Az előzőekben már említettem, hogy a tudásnak is értéke van, amivel kompenzálni kell az órabéres kiadást. Ezt szintén nehéz megbecsülni. Ha sokat tanulunk egy projektből, akkor még úgy is megérheti, ha anyagilag mínuszban jövünk ki belőle. Pl ha tőzsdén veszítünk pénzt, attól az még nagyon hasznos tapasztalat lehet, aminek ha az értékét hozzáadjuk a veszteséghez, akkor virtuálisan még plusszosak is lehetünk, ha már a valóságban nem. Ezt nagyon nehéz belátni olyankor, amikor az ember csak arra koncentrál, hogy pont most vesztett el milliókat. Nyilván ha nagy a relatív tőkeveszteség, tehát ha a pénzem nagyrészét elvitték, akkor ez így nem feltétlen áll fent.
  • Ezen kívül van értéke a referenciáknak is. Sokan csinálják azt, hogy nagyon alacsony áron, esetleg ingyen vállalnak projekteket csak azért, hogy referenciájuk legyen. Ez a valóságban arról szól, hogy a jó hírük növelésére fordítják az órabérüket. Ugyanezt meg lehet csinálni marketinggel is, ott konkrét pénzt fordítanak jóhír növelésre, nem keveset.
Ezek közül a legfontosabb szerintem az utolsó tehát hogy a jóhírnek komoly értéke van.
  • Ha valaki lejáratja a céget, akkor az tényleges forgalom csökkenéssel jár. A forgalom csökkenés kiábrándult befektőket eredményez, ami miatt növekszik az eladás, és ami miatt ténylegesen csökken egy részvény értéke. Aki kicsit is ért a marketinghez, az tudja, hogy a rosszhírnév keltése az (egyesek szerint) 10x-esen erősebb negatív hatással jár, mint a jóhírnév keltése. Azt mondják ennek a kulcsa abban van, hogy a rosszat könnyebben elhiszik az emberek. A hírnek tehát van egy pozitív vagy negatív hírértéke, de ezen kívül még sok dologtól függhet a hír tényleges hatása a részvény árfolyamára.
  • Ha mondjuk azt halljuk, hogy a szomszédom barátnőjének a volt szobatársa azt mondta, hogy esni fog a Richter árfolyama, akkor elég szkeptikusak maradunk ezzel kapcsolatban, ha viszont a HVG-ben jelenik meg ugyanez a hír, akkor a befektetők egy része elkezdi eladni a részvényt, ami ténylegesen valamekkora áreséssel (vagy növekedés csökkenéssel) fog járni.
  • Itt érdemes megemlíteni, hogy nem csak a forrás hitelességétől függ a dolog, hanem attól is, hogy a hír eljut e az emberekhez. Ha a Domestos gyártója azt mondja, hogy nagyon jó a termékük, de nem fizet a marketingért, akkor ez a hír nem fog eljutni a vásárlókhoz.
  • Ami szintén érdekes, hogy a tőzsdén magának az árfolyamnak is van hír értéke, tehát ha esik az árfolyam valami miatt (teljesen mindegy, hogy az valós, vagy valótlan hír), akkor az újabb esést tud generálni. Így alakul ki lépésről lépésre pozitív visszacsatolással (vagy önbeteljesítő jóslatként) a tőzsdei pánik. Ez nem annyira meglepő, hiszen a befektetők nagy része árfolyam mozgás, illetve tőzsdei indikátorok alapján kereskedik. Nyilván az indikátoroknak szintén hír értéke van, nem csak a sajtóban hallott híreknek.
  • A híreknek általában van egy dinamikájuk, tehát megütik valamilyen irányba az árfolyamot, aztán szépen lecseng valamilyen függvény szerint a hatásuk. Valószínűleg ez a lecsengés attól is függ, hogy mekkora volt a hír ereje. Általában az árfolyamok valamilyen sávban mozognak, amit az aktuális trend jelöl ki. Ha a hír ereje elég nagy ahhoz, hogy átüsse ezt a sávot, akkor trendforduló alakul ki. Általában ezeknél szokott lenni visszatesztelés. Itt valószínűleg a szkeptikusok és a nem szkeptikusok aránya dönti el, hogy visszaáll e a sávba az árfolyam, vagy ténylegesen trendforduló következik be.
 Itt érdemes megemlíteni, hogy a szkeptikusokból is több fajta van.
  •  Valaki nem hiszi el a hírt vagy pusztán nem jut el a hír hozzá.
  •  Valaki reménykedik, hogy hátha elindul a neki kedvező irányba az árfolyam. Ez nyilván akkor fordul elő, ha nem csinált kockázatkezelést, és bentragadt a pozícióban az illető.
  • Valaki hosszú távú befektető, és nem foglalkozik a hírrel.
És így tovább, valószínűleg elég széles a skála. Nem véletlenül alakultak ki rövid, közepes és hosszú távú ciklusok minden részvénynél. Valószínűleg ezekre a bash vételek, idényszerű vételek, stb... mellett erős hatással van az is, hogy mekkora a hosszú-, közepes- és rövidtávú befektetők száma. Nyilván van egy eloszlás. A rövidtávú befektetők a leghírérzékenyebbek ezek közül. Tehát ha náluk bedől a dolog egy negatív hír miatt, akkor a közép- és hosszútávú befektetők még képesek sávban tartani a papírt azzal, hogy nem reagálnak a hírre. Ez nem feltétlen jelent passzivítást, egyszerűen vesznek papírt úgy is, ha rövid távon esett valamennyit az árfolyam, mert nem érdekli őket a rövid távú trend. Ha a hír átüt egy értéket, akkor az már a közép- és hosszútávú befektetők trendjére is hatással lesz, és az is trendfordulóba mehet.

Ez az egész azért érdekes, mert a felsorolt változók alapján elméletileg lehetőség van az árfolyam modellezésére és így nyilván a jóslására is. Sok az ismeretlen változó, de Monte Carlo módszerrel ezek egy-egy részvénynél több-kevésbé kiszámíthatóak. Így egy-egy válságot akár pár nappal előre meg lehetne jósolni, és időben kimenekíteni a pénzt mondjuk aranyba. Nem csak a jóslás fontos ebből a szempontból, hiszen az alap esetben indikátorokkal is többé-kevésbé megbízhatóan megy. Ami további hozadéka lenne egy ilyen modellnek az az, hogy meg lehetne jósolni a befektetők eloszlásából, hogy mekkora összeg az, amivel még nagy valószínűséggel nem ragad be az ember. Így alacsony forgalmú részvényeket is le lehetne kereskedni nagyobb biztonsággal, illetve magas forgalmú részvényeket is le lehetne kereskedni olyan összegekkel, amiknek a mozgatása már komoly hatással van az árfolyamra. Nyilván az egész használhatósága függ a modell megbízhatóságától. Nagy forgalomnál pl további változók is bejöhetnek, mert sokan csinálják azt, hogy utánozzák a nagy halakat, ami könnyen okozhat beragadást, mert olyan, mintha a modell által megengedettnél több részvényt adnánk el. Ezzel vagy kompenzálni kell, ha sikerül kimérni, vagy cégekbe átvezetni a pénzt, amiket nem tudnak így utánozni mások, mert nem tudják, hogy hozzánk tartoznak.

Alapból én valami ilyen modellel indulnék el, amin valószínűleg még jócskán van mit finomítani, de kezdetnek ez is valami:
árfolyam = cég_érték/részvényszám * e^megbízhatóság
megbízhatóság = sum(hírérték*hitelesség*csatona_szélesség*lecsengés_időben)

A sávból kilépés valószínűleg akkor történik, ha a megbízhatóság lecsökken egy szint alá, tehát megnő a rizikója a részvénynek annyira, hogy az már a hosszabb távú befektetőknek sem tetszik. A hírérték, hitelesség, csatorna szélesség nagyjából meghatározható kísérletileg netes oldalaknál. Ezekre rá lehet állítani botokat, amik kulcsszavakat figyelnek, és ez alapján becslik a hírértéket (pozitív vagy negatív). A hitelesség oldal, illetve eredeti forrás függő, a forrásokat viszont szintén be tudják azonosítani a botok többé-kevésbé. A csatorna szélesség oldal függő, de általában nem kell számolni vele, ha több gazdasági oldalon is megjelenik ugyanaz a hír. A lecsengés becsülhető, ehhez szintén kísérleti adatok kellenek adott típusú hírekhez. Elképzelhető, hogy ez a része függ attól is, hogy milyen a részvényesek hossz szerinti eloszlása, és hogy okoz e trendfordulót a hír. Ha igen, akkor nyilván sokkal tovább tart a lecsengése. Ami érdekes, hogy a hírérték nem feltétlenül relatív, tehát elképzelhető, hogy egy olyan hír, ami egy kis cégre komoly hatással van, egy nagy cégre már kevésbé lesz hatással, mert nem üti át a sávot. Ezt is bele kell tenni valahogy a modellbe. Ami szintén érdekes kérdés, hogy a tényleges cég értéket hogyan határozzuk meg, igazából azt csak a könyvelők tudják, hogy mennyi az eszközök értéke, és hogy milyen az éves bevétel, de jósolni még ők sem nagyon tudják ezeknek a változását, mert ugye a forgalom szintén függ a hírektől. Bedőlő vagy más téren rossz hírű cégtől senki nem vásárol. Ami megintcsak nehezíti a dolgot, hogy sok befektető nem a tényleges értéket tudja, hanem amit elétesznek, de olyan is előfordul, aki csak megnézi az egy éves átlag árfolyamot, és nem foglalkozik a cég tényleges helyzetével. Ilyenkor, ha kipukkan a lufi, és kiderül a tényleges érték, akkor a piac újra árazza a részvényt. Ez általában túlkompenzációval is megy, tehát a tényleges érték alá esik a részvény árfolyama, mert a negatív hír megregeti a cégbe vetett bizalmat is. Egy ilyenből nehéz felállni, és legtöbbször csőd a vége. Tök jó, hogy simán logikával is milyen egyszerűen le lehet vezetni egy kézzel fogható modellt tőzsdére. Majd még utánanézek, hogy mások milyen modelleket állítottak fel, aztán belekezdek egy tőzsdei modellezős projektbe, aminek a célja egy olyan program írása lesz, ami megbízható tanácsokat ad befektetések terén. Ha lefejlesztettem, akkor elkezdek tőzsdézni rendes pénzzel, és hosszú távon ebből fogok megélni. Jelenleg ennél a saját fejlesztésű projektemnél látom annak az esélyét, hogy ténylegesen megtérül a bele fektetett idő függetlenül attól, hogy milyen órabérrel számolok, mert egy olyan pénzügyi eszközt teremtek, ami saját maga pénzügyi eszközöket (tőzsdei befektetéseket) hoz létre amennyiben annyira jó, hogy teljesen automatizálom. Ilyen aranytojást tojó tyúk meg azért nagyon kevés van a világon, ha egyáltalán van. Városi legendákat hallani róla, hogy matematikusok csináltak ilyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése